Lapunk szeptemberi számában is egy egykori testnevelő tanárt mutattam be, aki akkortájt töltötte be 75. születésnapját. Jelen interjúalanyom a „változatosság kedvéért” egy másik nyugalmazott testnevelő tanár, aki december 26-án töltötte be 75. életévét. Hivatásukon és életkorukon túl sok egyéb szál is összeköti Rátvay Zoltánnal, így mindenekelőtt a 80-as évek közepének nagy bajai kosárlabdacsapata, ahol Kovács József vezetőedző oldalán éppen egymást váltották a másodedzői poszton. Beszélgetőtársam ezúttal SCHMIDT LAJOS, aki évtizedekig tanította a III. Béla Gimnázium diákjait a mozgás, a sport örömére, szépségeire, emellett több sportágban is edzősködött. Beszélgetésünk során azonban nemcsak erről a korszakról, hanem az odáig vezető útról is mesélt.
– Kicsiként a zárda óvodájába jártam, és az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímásnak én adhattam át a virágcsokrot, amikor 1948 júniusában a Mária-napok keretében Baján misézett. Általános iskolás koromban nagyon mozgékony voltam, a központi fiúban (az egykori Polgári Fiúiskola, majd a már nem létező Központi Általános Iskola – Z. L.) labdarúgással és tornával is foglalkoztam. Az iskola focicsapatával nagy rangadót vívtunk nyolcadikos koromban az alvégi iskolával, ahol akkor a Dunai II Anti is játszott, és mi nyertünk! Elmondhatom magamról, hogy már hétéves koromban bélás diák voltam, ugyanis a központi néhány osztálya ideiglenesen itt kapott helyet. A Deák Ferenc utcai épületben délelőtt-délután, két műszakban zajlott a tanítás, de a kicsiket valószínűleg nem akarták ennek kitenni, ezért máshova kerültünk. Később, valódi középiskolásként reáltagozatra jártam, az osztályfőnököm Rácz Sándor testnevelő, a legendás „Saca” volt. A III. Béla Gimnáziumban (ahol akkor kizárólag fiúk tanulhattak) kezdtem el komolyabban tornázni, mert általánosban csak talaj és szekrényugrás volt. Közben párhuzamosan játszottam a Bácska ifjúsági focicsapatában is, majd egy idő után választanom kellett a kettő között, ezért maradtam a tornánál. Mellette azért kosaraztam is az iskolai együttesben, a kezdő ötösben voltam, azaz elég sok mindent csináltam. Talán az is a baj, hogyha valaki mindent szeret, akkor semmiben sem ér el komolyabb eredményt…
Zalavári László
A teljes cikk nyomtatott lapszámunkban olvasható.
