Fazekas Kristóf 1848/49-es honvéd százados sírja

Jász Anikó

A Kálvária temetőben négy 1848/49-es honvéd sírja található, közülük a legmagasabb katonai rangú Fazekas Kristóf volt. Az ő és gyermekei síremléke a temető keleti oldali kapujához közel található: a III. parcella 15. sorában a 3. sír az övék. Nem Baján született, de élete nagyobb részét, 54 évet városunkban töltötte.

Szennán (Somogy vármegye) született 1814. szeptember 10-én a református vallású Fazekasj József „Szennai Rector” és „nemes” Ujj Susanna hét gyermeke közül negyedikként. (Sírkövére a születési évét tévesen vésték: 1812) A család korábban Csököly községben (Somogy vármegye) lakott, ott született az első három leány, majd Szennán két fiú és két lány. Idő múltával a születési név (Fazekasj) végéről elmaradt a „j” betű.

Fazekas Kristóf korai éveiről, tanulmányairól nincsenek adataink. Az 1848/49-es szabadságharc alatti helytállásáról viszont a képet nyerhetünk. 1848. október 13-án részt vett a törökbecsei csatában, és mint nemzetőr hősiességével kitüntette magát. 1849-ben már hadnagyi rangban szolgált a Nagyváradon alakuló 1. honvéd vadászezredben. Március 16-tól főhadnagy volt, áprilisban ezrede nyolc századával a felső-magyarországi (IX.) hadtesthez osztották be. Végül századosi rangban ezrede 5. osztályának (9-10. század) parancsnoka lett.

A katonaévek után, 37 évesen nősült meg, 1851-ben vette nőül a katolikus vallású Martinovics Emíliát (1826 –1901), aki Martinovics Ignác (ferences szerzetes, a magyar jakobinus mozgalom vezére) János nevű fivérének unokája. A Martinovics család több rokoni szálon kapcsolódott Bajához, valószínűleg ez a magyarázata, hogy itt telepedtek le.

Fazekas Kristófot 1860 szeptemberében bebörtönözték, mint a Bánság Magyarországhoz való visszacsatolásáért bátran kiálló polgárt. Kihallgatás és tárgyalás nélkül váratlanul Josefstadtba (Josefov-erőd, Cseh Köztársaság) szállították több szabadkai, zombori és öt bajai társával (Gál Péter ügyvéd, Papp Zsigmond mérnök, Fazekas Miksa, Mándics Márkó, Fábián Sándor) együtt, de egy hónap után, október 27-én sértetlenül visszanyerték szabadságukat.

A világosi fegyverletétel után (1849. augusztus 13.) minden, a szabadságharcban részt vett katonára nehéz sors várt. Egyrészt a megtorlástól való félelem miatt, másrészt az újrakezdés és a megélhetés biztosítása miatt kellett aggódniuk. Fazekas Kristóf családjára is sok viszontagság várt. 1852 és 1864 között nyolc gyermekük (5 fiú és 3 lány) született. Több gyermeküket fiatalon temették el. A másodikként született fiú ikerpárt két hét különbséggel, ugyanabban az évben (1861) veszítették el, utolsóként született fiúgyermeküket 6 évesen temették el (1870). Rozália lányuk 22 évesen öngyilkosságot követett el (1884), Gyula fiuk fiatal házasként, 37 évesen hunyt el, egy ötéves kislányt hagyva maga után (1897). A lelki terhek mellett a megélhetés gondjaival is meg kellett küzdenie a házaspárnak, bár rendezett anyagi körülményeket tudtak teremteni családjuknak. Fazekas Kristóf gabonakerekedéssel foglalkozott, a vállalkozáshoz hitelt kellett felvennie, de ennek törlesztése nehézségbe ütközött. Két alkalommal is lefoglalták ingatlanjukat; ennek jogosságát vitatta, emiatt heves szócsatákkal kísért pereskedéssel teltek számára az 1870-es évek. Az 5600 forint adósság fejében 4325 forint értékűre becsült házukat két pesti bankár követelésére árverésre bocsátotta bíróság. Megpróbálták a családban tartani az ingatlant úgy, hogy az árverésen menyük szabadkai bankár nagybátyja vásárolja meg, ő azonban nem fizetett, így folytatódott a pereskedés. A hosszasan elhúzódó ügy során Fazekas úr még Tóth Kálmánnak, Baja országgyűlési képviselőjének segítségét is kérte a méltánytalan elbírálás és magas perköltség megállapítása miatt, de panaszát elutasították. Kitartóan küzdött a családi ingatlanért, de igen indulatos ember lehetett. A bírákat sokszor indulatos és trágár szavakkal illette, ezért rágalmazás miatt büntetőpert is indítottak ellene. Az első fokon kiszabott hat hónapi börtönbüntetést a legfőbb ítélőtábla végül nem erősítette meg. Az anyagi viszontagságok ellenére meg tudták tartani a házukat.

A kiegyezés után 1867-ben országszerte megalakultak az 1848/49-as honvédegyletek. Fazekas Kristóf 1867 és 1890 között volt a bajai egylet tagja, 1869–1874 között elnöke. A honvédegyletek összefogással elérték, hogy a szabadságharc veteránjai számára országszerte menhelyeket („honvéd menházakat”) alapítsanak, és az érintettek szociális juttatásban részesüljenek. Ennek az volt a feltétele, hogy igazolniuk kellett a szabadságharcban való részvételüket és katonai rangjukat. 1871-ben 7000, még élő veterán személy kapott igazolást, köztük Fazekas Kristóf is, és mint a szabadságharc tisztje, az 1901-től bevezetett nyugdíjellátásban is részesült.

Fazekas Kristóf felesége 1901. február 3-án elhunyt el a Rókus utca 55. számú házukban. Mivel katolikus vallású volt, nem gyermekei mellé a Kálvária, hanem a Rókus temetőbe, a gyászjelentés szerint a „családi sírboltba” temették. (Ez a sírhely ma már nem lelhető fel.) Fazekas Kristóf négy év után követte feleségét a sírba: 1905. október 13-ána bajai szegényházban „aggkori elgyengülésben” hunyt el 91 éves korában.

Küzdelmes életének emlékét őrizze meg az utókor!