Áprilisban elhunyt a bajai származású jeles középkortörténész, Makk Ferenc professzor, akire két írás is emlékezik. Szabados György és Mayer János (egykori tanítványai) életpályáját tekintik át.
„Úgy vélem, hogy ha az embernek tanulóévei alatt legalább egy-két kiváló tanára volt, akkor azt az élettől kapott nyeremények kell tartani” – írta 2007-ben a III. Béla Gimnázium 250. évfordulójára kiadott tanulmánykötetben Makk Ferenc professzor úr, de a mondatot akár számtalan tanítványának egyike is papírra vethette volna. Aki hallgatta izgalmas középkortörténeti előadásait, vagy részese volt oklevélolvasó gyakorlatainak, az széles módszertani kultúrával és komoly ismeretekkel gazdagodott. Aki történelem szakos diplomáját a József Attila, később a Szegedi Tudományegyetemen szerezte, annak számára Makk tanár úr megkerülhetetlen volt, hiszen a jórészt általa tartott könyvészeti és forrástani alapismeretek és a történelem segédtudományaiba bevezető kurzusok akkor is alapvetőek voltak, ha valaki nem a medievisztika (középkortörténet) mellett kötelezte el magát. S így volt ez évtizedeken keresztül: Makk Ferenc ez idő alatt Kristó Gyula mellett a szegedi középkorkutatás legfontosabb tudós tanár vezéregyénisége volt. Sajnos most már csak múlt időben beszélhetünk róluk: 2018. április 21-én Makk Ferenc, a szegedi egyetem professor emeritusa követte kollégáját és barátját a sírba.
Bár Makk Ferenc tudományos pályája Szegedhez kötődött, bajai gyökereit sosem tagadta, sőt kifejezetten büszke volt rájuk. Alvégi szegény családból származott, szülei válása és a háború utáni időszak nehézségei miatt nagyon nehéz körülmények között nőtt fel. Mégis tisztelettel emlékezett meg Vöröskereszt téri tanítójáról, Zeller Pálról, majd a szállásvárosi általános iskola magyar- és történelemtanáráról, Szabó Jánosról, akiknek köszönhetően hamar kialakult a humán tantárgyak iránti érdeklődése és a tanári pálya felé vonzódása. 1955–1959 között a III. Béla Gimnázium tanulója volt, ahol – amint maga mondta – egy tanári „aranycsapat” diákja lehetett, amely szeretett és tudott is tanítani, s mindezek mellett szakmájuk kiválóságai is voltak. Olvasásra, gondolkodásra, de egyben emberségre és magyarságra és hazaszeretetre nevelték diákjaikat, pedig ebben az időszakban nem feltétlenül ez volt az elvárás. Hogy Makk Ferenc történész lett, abban kiemelkedő szerepe volt Gergely Ferencnek, aki „a tudóstanárok kiemelkedő alakjának számított”. Az alma materrel Makk professzor kapcsolata később sem szakadt meg; sokszor tartott előadást, tagja volt a Bélás Baráti Körnek, de rokoni kapcsolatai továbbra is erősen Bajához kötötték. Bajai „földijeit” mindig számon tartotta, sokszor egyetem utáni pályafutásukat is figyelemmel kísérte, így sok évvel a diplomaszerzés után is készséggel segített, ha valaki tanácsért fordult hozzá. Talán jelkép erejű, de a III. Béla Gimnázium egykori diákja évtizedek múltán, III. Béla király (1172–1196) életének és korának legavatottabb magyar tudósa lett.
Felsőfokú tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte történelem-latin (1959–1964), és ógörög szakon (1961–1966). Egy rövid kitérőt leszámítva diplomájának megszerzése óta az egyetem oktatója. Előbb a Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéken dolgozott, 1983–2005 között az általa alapított Történeti Segédtudományok Tanszéket vezette. Végigjárva a szakmai ranglétra fokozatait 1991-ben akadémiai doktori címet szerzett, 1992-től egyetemi tanárrá nevezték ki, közben több fontos tisztséget is viselt: volt a bölcsészkar dékánhelyettese, a kari Doktori (PhD) Tanács és a Történelem Habilitációs Szakbizottság elnöke. Kristó Gyula halála (2004) után ő vette át a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Tudományegyetem Magyar Medievisztikai Kutatócsoportjának vezetését. Mindezeken túl az MTA köztestületi tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, az MTA Történettudományi Bizottságának tagja is volt.
Tudományos munkásságnak akár csak kivonatos összefoglalása meghaladná e visszaemlékezés kereteit. Fő kutatási területét a 10–12. századi bizánci–magyar kapcsolatok története jelentette, de behatóan foglalkozott kronológiával, heraldikával (címertannal), szfragisztikával (pecséttannal) és történeti földrajzzal is. Pályafutása alatt mintegy 260 publikációja, köztük 30-nál is több önálló könyve jelent meg. Ezek között szakmai mérföldkőnek is tekinthető munkák is vannak; így például a Magyar külpolitika 896–1196 (Szeged, 1993, 1996) c. monográfiája vagy a Magyarország a 12. században (Bp., 1986) c. kötete. The Árpáds and the Comneni (Bp., 1989) című monográfiája pedig lassan három évtizede „kötelező” nemzetközi szakirodalmi tétel a XII. századi Közép-Európa és Észak-Balkán kutatói számára. A múlt forrásalapú megismerésének ügyéért – mind a tudomány, mind az ismeretterjesztés szintjén – példamutatóan sokat fáradozott. Az ő közreműködésével is készül az 1990 óta megjelenő Anjou-kori oklevéltár-sorozat, amely 2018-ban már az 57. köteténél tart. Az általa szerkesztett forráskiadványok közül különösen fontosnak számít a III. Béla emlékezete (Kristó Gyulával, Bp., 1981), a Károly Róbert emlékezete (Kristó Gyulával, Bp., 1988) vagy épp az Írott források az 1050–1116 közötti magyar történelemről (Thoroczkay Gáborral; Szeged, 2006) c. kötet. Szerkesztőként fontos része volt az ugyancsak alapműnek számító Korai magyar történeti lexikon (Bp., 1994) megszületésében is. Tudományos-népszerűsítő munkái közül a legismertebb a Kristó Gyulával közösen írt Az Árpád-ház uralkodói (Bp., 1995) könyve, de a lista még nagyon hosszan folytatható lenne.
Tudományos munkássága mellett nem hanyagolta el az oktatói munkát sem, maga is kiemelkedő tanítványokat nevelt ki, így remélhető, hogy a Szegedi Középkorász Műhely alapítóinak halála után is a medievisztikai kutatások egyik legfontosabb közössége marad. Makk Ferenc 8 doktorandusznak volt témavezetője, közülük ma Almási Tibor az általa alapított tanszék vezetője, szakmájának méltán elismert tekintélye. Makk tanár urat kollégái és tanítványai 60., majd 70. születésnapján is önálló tanulmánykötettel köszöntötték (a 2010-ben megjelent Fons, skepsis, lex c. kötetet annak idején lapunkban is ismertettük). Életében számos kitüntetést és elismerést kapott: Széchenyi professzori ösztöndíj (2000-2003), Ránki György-díj (2003), Szent-Györgyi Albert-díj (2004), Klebelsberg Kunó-díj (2005), Trefort Ágoston-díj (2007).
Egyetemi hallgatói körében is közkedvelt, népszerű személyiség volt, bár a jó osztályzatokért nagyon komoly teljesítményt követelt meg, maximalista volt önmagával, de diákjaival szemben is. A Szegedi Tudományegyetemen a hallgatóságnak lehetősége van oktatóinak nyilvános értékelésére is. Makk Ferencről egyebek mellett az alábbiak olvashatók: „Szerintem mindenki így képzel el egy egyetemen oktató professzort. 😀 Egyébként tényleg nagy tudású, megköveteli az anyag rendes ismeretét, de szerintem korrekt. Szerencsés, aki még tanulhat nála.” „A nagy öregek közé tartozik… Stílusa is ilyen, mesélős kedvű, de emellett nagyon logikusan halad, érthető, pontos előadó.” „Egy zseniális tanár!” „A legenda”.
E sorok írói maguk is Makk Ferenc tanítványai voltak, és jó szívvel emlékeznek nemcsak az ízes (bajai) beszéddel elmondott előadásokra, hanem a sokszor kínkeserves oklevélolvasási gyakorlatokra, sőt még a – „jegyjavítási” céllal kezdeményezett – vagy három órán át tartó ismétlővizsgára is. Tanúi voltunk, ahogy lendületes előadásaiban úgyszólván megelevenedtek a XI. századi Magyar Királyság válságos évtizedei, királyi testvérek, majd királyi unokatestvérek viszálya. Egy-egy órán kifejtett gondolatmenetét magvas tanulmányok formájába öntötte; ezeknek hol a „megjegyzések”, hol az „adalékok” kifejezés szerepelt a címében, azonban e szerény formula magas minőséget rejtett. Egy életre megtanultuk tőle, hogy „első a forrás, második a szkepszis”, vagyis nem mindegy, honnan szerezzük az információnkat, de sosem árt kételkedni benne.
Rossz volt aztán látni, ahogy az egykor erőtől duzzadó, fiatalos sportember (a tanár-diák meccseken lőtt kapurengető góljai egyetemi kurzusaihoz hasonlóan felejthetetlennek bizonyultak!) betegséggel, gyásszal küszködött. Ám emlékeinkben mégsem a hanyatlás képei erősek, hanem azok a benyomások, amelyek jóvoltából elméleti és gyakorlati tudást bőséggel adagoló tudós tanárember, a segítőkész Ember alakja marad meg bennünk, aki pályáján kivételes magasságokba jutott, mégsem felejtette el, honnan indult el.
(Makk Ferenc gyászszertartása 2018. június 1-jén volt a szegedi Belvárosi Temetőben.)
Mindkét szerző Makk Ferenc tanítványa volt a szegedi egyetemen, Szabados Györgynek Makk professzot szakdolgozati, majd doktori témavezetője volt. Szabados György jelenleg egyebek mellett a magyar őstörténet kutatásával foglalkozó László Gyula Intézet vezetője, számos díjjal kitüntetett középkortörténész.
